|
Somai László József összeállítása:
A „Gazdaság és Gazdaságtudományok Brassai Sámuel Életművében”
könyv szerzője:
Brassai Sámuel tudomány- és irodalomtörténeti érdemei:
Romániai magyar irodalmi lexikon, 1980. december (177 – 179).
„Brassai Sámuel emlékezete — Brassai Sámuel élete hosszúságában átfogta a XIX. századot (1797-ben vagy 1800-ban született, 1897-ben halt meg), szélességében az akkor művelt tudományok valamennyi ágát. Halála után előbb a hódolat jutott szóhoz, majd a polémia. Elsőnek tanítványa, Kővári László foglalta össze életművét A száz évet élt dr. Brassai Sámuel pályafutása és munkái c. füzetben (Kv. 1897); ezután jelent meg a fiatal Gál Kelemen munkája Brassai mint philosophus (Kv. 1899) címmel; ugyanő később több dolgozatban mutatta be főként nyelvészeti és nyelvművelő munkásságát, ezek közül legteljesebb a Brassai Sámuel c. munka (Kv. 1926). Kozma Ferencnek az MTA kiadásában megjelent Brassai Sámuel mint aesthetikus és műkritikus c. könyvével (Bp. 1900) tulajdonképpen a századfordulón le is záródik munkásságának feldolgozása a humán tudományok terén. 1910-ben leplezték le emlékművét a Házsongárdi temetőben. Mauzóleumát Pákei Lajos tervezte, szobrát Veress Zoltánné Kozma Erzsi mintázta. Rajta a felírás: A százzal haladónak a nemzeti kegyelet (Brassai a „század” helyett következetesen a „száz”-at használta).
Összefoglaló munkát életéről az I. világháború előtt a könyvtártörténész Fitz József írt (Brassai Sámuel, Bp. 1911. 2. kiadás 1912), a háború után hű tanítványa, Boros György, a későbbi unitárius püspök (Dr. Brassai Sámuel élete, Kv. 1927), aki számos cikkben is feldolgozta reá vonatkozó személyes emlékeit. Már a két világháború között megindult természettudományi munkásságának feldolgozása (Ferenczi Sándor: Brassai Sámuel mint természettudós, Keresztény Magvető Füzetei 17. 1934), amit aztán az egyes tudományágak terén Nyárády Erasmus Gyula (Kolozsvár és környékének flórája, Kv. 1941) és László Tihamér (Adatok egy százesztendős fizikai eszköz történetéhez, Múzeumi Füzetek 1944/1) mélyített el, később Tulogdy János egészített ki (Brassai Sámuel földrajzi nevelő-oktató munkássága, Földrajzi Közlemények, Bp. 1965/3). Közben újabb mozzanatok váltak ismertté nevelői munkásságáról (Kovács Dezsőné: Brassai mint tanítómester, Keresztény Magvető 1931/2), ill. a zeneművészettel való kapcsolatáról (Lakatos István: Brassai Sámuel és a muzsika. Megjelent 6 folytatásban 1941 és 1943 között a Keresztény Magvetőben és külön füzetben is); e kapcsolatról újabban ugyancsak Lakatos István két tanulmányban értekezik (Brassai Sámuel, a zenekritikus, Művelődés 1975/7; Brassai Sámuel, az erdélyi zeneírás előfutára, Utunk 1977/35).
A népi hatalom éveiben Brassai Sámuel neve először negatív vonatkozásban jelentkezett, mint harcos idealista a természettudományos materialista Mentovich Ferenccel szemben (Hajós József: Mentovich Ferenc. 1952). Pozitívumait és művelődéstörténeti jelentőségét Bankismeret (Kv. 1842) c. könyve és a Vasárnapi Újság (Kv. 1834–48) szerkesztésében megnyilvánult népszolgálat szempontjából Mikó Imre értékelte (Brassai Sámuel, az utolsó erdélyi polihisztor, Korunk 1957/5), s ugyanő fedezte fel benne az első műfordítót, aki oroszból magyarra fordít (Az orosz irodalom első magyar tolmácsolói Erdélyben, NyIrK 1958/1–4). Ebben a légkörben a régi unitárius kollégium, ahol Brassai tanult és tanított, a 7-es számú középiskola (ma ipari líceum) 1958. február 2-án kormányintézkedéssel elnyerte a „Brassai Sámuel” nevet.
A Brassai Líceumban Szöllősi Ferenc igazgató és Józsa György aligazgató kezdeményezésére egy évtized múlva újabb lendületet kapott a Brassai-kultusz: Brassai-díjban részesítik évente a középső és felső tagozat legjobb és legtevékenyebb tanulóit, Brassai-kupákkal jutalmazzák a legjobb fiú és leány sportolókat. Az iskola nyomtatott folyóirata, a Fiatal Szívvel külön Brassai-számot adott ki (1970/4–5), benne szakemberek értékelték korszerűen a névadó munkásságának egyes ágait: Gálffy Mózes a nyelvészt, a matematika-történész Tóth Sándor a matematikust, Csűrös István és Gergely János a botanikust, László Tihamér a fizikust, Balogh Edgár a közírót, Jodál Gábor a zenészt. 1877-ben Meltzl Hugóval alapított soknyelvű világirodalmi lapjának nemzetközi jelentőségére a legfiatalabb írónemzedék is felfigyelt (Gaal György: Összehasonlító Irodalomtörténelmi Lapok. Echinox 1969/5–6; uő: Összehasonlító Irodalomtörténelmi Lapok. Téka 1975; Egyed Dániel: Az összehasonlító tudomány első orgánuma. Könyvtári Szemle 1971/4; Kozma Dezső: Úttörő vállalkozás. Korunk Évkönyv 1974. 259–67). Brassai közírói és szerkesztői munkásságáról adalékokat közöl Borbáth Károly (Keresztény Magvető 1974/3–4).
1971-ben jelent meg és rövidesen két kiadást ért meg Mikó Imre könyve, Az utolsó erdélyi polihisztor (Száz dokumentum és történet Brassai Sámuelről), ez a Brassai-breviárium és mozaikkövekből összerakott Brassai-portré. Munkásságát pozitívan értékeli több román nyelvű akadémiai kiadvány, részletesebben Kovács Józsefnek Mikó Imre könyve kapcsán írt dolgozata (Anuarul Institutului de Istorie şi Arheologie, Kv. 1972. 479–82.). A polihisztorok korát lezáró Brassai tudományos polémiáival, nevelői példájával, nyelvművelő szenvedélyével mint néplapalapító és mint világlapszerkesztő van jelen nemzetiségi közéletünkben.”
(Mikó Imre)
(Somai László József kiegészítése)
A fenti megkérdőjelezhetetlenül hiteles anyaghoz még hozzá kell adnunk az Erdélyi magyar irodalmi lexikon megjelenésétől napjainkig napvilágot látott Brassai életrajz-írásokat és más szakmai méltatásokat, amelyek fényes bizonyítékai a Brassai értékek múlhatatlanságának.
Az a magyar kultúra- és tudománykutató, aki nem ismeri Brassait, süsse le a szemét és elmélkedjék, de inkább ismerje meg Brassait saját, és 11 életrajzíró művéből, amelyek megtalálhatók könyvtárainkban. Íme az életművet feltáró tettesek megjelent munkái:
Brassai Sámuel életrajz és életmű írói
- Ballagi Mór: Brassai és a nyelvújítás, Akadémiai Kiadó Budapest, 1875
- Kőváry László: A száz évet élt Dr. Brassai Sámuel, pályafutása és munkái, Kiadja Ajtai K. Albert könyvnyomdája, Kolozsvár, 1897
- Dr. Gál Kelemen: Brassai Sámuel, mint philosophus, Ajtai K. Albert Magyar Királyi Könyvnyomda, Kolozsvár, 1899
- Dr. Boros György: dr. Brassai Sámuel élete, Kiadó Minerva Irodalmi és nyomdai, Részvénytársaság, Kolozsvár 1926
- Concha Gyöző: Brassai Sámuel emlékezete, Franklin Kiadó Budapest, 1904
- Kozma Ferenc: Brassai Sámuel mint aesthetikus, és műkritikus, Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1900
- Fitz József, Brassai Sámuel. Monográfia. Kiadó Németh, Budapest,1911
- 8. Fitz József: Brassai Sámuel: kritikai elvei, Kiadó Németh, 1912
- Dr. Gál Kelemen: Brassai Sámuel, Kiadó Minerva Irodalmi és nyomdai Műintézet Részvénytársaság, Kolozsvár, 1927
- Mikó Imre: Az utolsó erdélyi polihisztor, Kritérion Könyvkiadó, Bukarest, 1971
- Somai József: Gazdaság és gazdasági gondolkodás Brassai Sámuel életművében, RMKT, Kolozsvár 2006
Még a frissebben megjelent szakmai értékelések és méltatások közül lásd: Gazda István (szerk.). Brassai Sámuel (1800-1897) akadémikus, unitárius tudós, a kolozsvári egyetem professzora, nyelvész, matematikus, botanikus, irodalmár, zenetudós, fordító munkásságának és az életében róla megjelent írásoknak a kronológiája. Budapest: Neumann Kht. (2004); Buka Adrienne: A polihisztor Brassai; Nyiredy Szabolcs: Az utolsó erdélyi polihisztor (pdf). Heltai Gáspár Kft., 1997; Molnár B. Lehel: Brassai Sámuelre emlékezve.;.); Tigyi József. „Hol teremnek az akadémikusok?”. Magyar Tudomány 2006 (3); É. Kiss Katalin: Brassai Sámuel nyelvészeti munkássága. In Németh G. Béla (szerk.).: Forradalom után – kiegyezés előtt. Bp., 1988, 175–194; Péntek János (szerk.): A nyelvész Brassai élő öröksége. Kolozsvár, 2005; Kaiblinger Fülöp: Brassai Sámuel nyelvtanítási reformja. Bp., 1910; Oláhné Erdélyi Mária: Brassai Sámuel a matematikai műveltségért, in Brassai Sámuel munkássága; Gábos Zoltán. „A Ferenc József Tudományegyetem természettudósai”. Erdélyi Múzeum 1997 (3-4). Kolumbán József (2006.). „A kolozsvári matematikai iskola kialakulása”. Új Kép X (9) Péntek János: Előszó, in: A nyelvész Brassai élő öröksége. Péntek János és E. Kis Katalin MTA tagok Brassai ma is élő nyelvtudományi-elveket igazoló írásaik bizonyító jelzések a nagy tudós maradandó értékteremtésének. A Brassai tudományos értékeinek felderítése még ma sem befejezett.
Többen már életében a legnagyobb magyar polihisztornak tekintették (mert tudományos színvonalon művelte a matematikát, filozófiát, nyelvészetet, logikát, természettudományokat, közgazdaságtant, összehasonlító irodalmat, módszertant, zenét stb.), de ő ezt nem fogadta el, ő önmagát módszertanosnak minősítette, ma már tudjuk, hogy ő a magyarság legnagyobb, legelfogadottabb enciklopédikusa.
Somai J.
|
