somlyai BÁTHORY (BÁTHORI ) ISTVÁN
(Szilágysomlyó, 1533. szeptember 27. – Grodnó, Litvánia 1586. december 12.)
erdélyi fejedelem (1571–1586),
Lengyelország királya (1576–1586), litván nagyfejedelem
A Kolozsvári akadémia (1581), a Szegedi Tudományegyetem elődjének megalapítója
Az Erdélyi Fejedelemség geopolitikai helyzete Báthory István idején (Dr. Szabó Béla, Hadtörténész, 4BBK.2013)
A geopolitika a XX. század elején kialakult elmélet, amely az államalakulatok nemzetközi kapcsolatrendszerét, szövetségi-hatalmi viszonyait vizsgálja. Többek között vizsgálták a stratégiai jelentőségű szárazföldi térségek ellenőrzésének a kérdését is. Habár a geopolitika fogalma modern, de érdemes megvizsgálni, hogy egy adott régióban régebben, a XVI. második felében a kis államalakulatok és tekintélyes birodalmak „hatalmi koncertje” hogyan zajlott, ami a modern korokig is kifejtette hatását. Számunkra ez a hatalmi játszma azért is fontos, mivel a három részre szakadt Magyarország keleti részén kialakult Erdélyi Fejedelemség –habár török vazallusnak számított – is azon volt, hogy lerázza a térség legnagyobb veszedelmének számító Oszmán Birodalom igáját és csökkentse a
Habsburgok befolyását. Kapcsolata a Királyi Magyarországgal (területi közelség miatt főképpen felvidéki részeivel), a Habsburgokkal, a lengyelekkel, a Szentszékkel, és Báthory lengyel királlyá és litván nagyfejedelemmé választása után az oroszokkal való hadakozás részben mind ezt a célt szolgálta volna. Most már összegezhető, hogy akkor a törökök birodalma túl erős volt, az ellene fellépni szándékozók pedig mind gazdaságilag és katonailag nem vehették fel volna sikeresen a harcot, habár már akkor –helyesen – koalícióban, tehát azonos érdekű államalakulatok összefogásában látták a közös ellenség ellen.
Báthory István már erdélyi fejedelemként is olyan sikerrel politizált és emellett tanújelét adta hadvezéri képességeinek is, hogy 1576-ban lengyel királlyá és litván nagyfejedelemmé választásán, kortársai nem igazán lepődtek meg, habár tudjuk megválasztása eléggé nehezen ment, néha szinte a véletlenen múlt. A Rzeczpospolita (lengyel-litván unió) trónját megszerezve Báthory hatalmi játszmája kiteljesedett, és ezt a lehetőséget igyekezett az elsődleges cél, az Oszmán Birodalom térségből való kiszorítását megvalósítani.
Azt tényként fogadhatjuk el, hogy Báthory tudatosan igyekezett Lengyelország királyaként is Magyarország és Erdély jövőjével foglalkozni. Velük kapcsolatos távlati terveit nemcsak életére tervezte, hanem igyekezett befolyást gyakorolni a halála után várható eseményekre is.
Báthory törekvéseiről összefoglalásképpen elmondható, hogy a császártól függetlenített erdélyi fejedelemségét a független magyar állam helyreállítása bázisának tekintette; a lengyel trón elfogadásával közelebb került nagy horderejű politikai elképzeléseinek megvalósításához. Az összefogás új rendszerének kiépítése azt a biztató távlatú politikai elgondolást, hogy a lengyelországi támogatás elősegítheti az államilag újra egyesítendő önálló magyar királyság erdélyi közreműködéssel történő helyreállítását, de a török függőség megszűnését is.[1] Korai halála ezen tervek szertefoszlását is jelentette.
Hogy mi volt Báthory hatása a korabeli régióra és Európára? Nemcsak a magyarság, hanem a korabeli Európa is belé vettette bizalmát. A kortársak könnyedén el tudtak képzelni egy olyan Európát, ahol a Báthory család tagjai nemcsak Lengyelország és Erdély trónját foglalják el, hanem az orosz cárt, vagy a magyar királyt, sőt esetleg a német-római császárt is Báthorynak hívják.[2]
HIVATKOZÁSOK:
[1] Hopp Lajos–Jan Slaski: A magyar-lengyel múltszemlélet előzményei. Politikai és kulturális hagyományok Báthory Istvánig. Budapest, 1992. p. 112.
[2] Horn Ildikó: Báthory András. Új Mandátum Kiadó, Budapest, 2002. p. 7.
